Soóky Sarolta

A verseny koreográfusa

Saci a legrégebbi gyöngyszem a Miss Balaton Szépségverseny életében, hiszen ő a kezdetek óta jelen van velünk, és neki köszönhetjük, hogy minden évben látványos show-műsorral szórakoztathatjuk a közönséget. Vele beszélgetünk, hogy többet megtudhassuk a szakmájáról, munkájáról.

– Hogy lesz valakiből koreográfus?

– Hát valamikor én is úgy kezdtem, mint sokan mások. Megtettem az első lépéseket a kifutón, megtanultam, mi az az alapbeállás, meg az egész fordulat… Aztán úgy adódott, hogy kellett néhány divatbemutatót csinálnom a főiskolán, s ha már színpad s szabad kéz, elkezdtem a dolgokat tovább gondolni: divatshow. Aztán egyszer csak jöttek a megbízások. No és ekkor történt, hogy felkértek a Miss Balaton koreográfusának. Először csak amolyan óvatos sétálós formában, aztán jöhetett a show. Én lettem a Miss B állandó koreográfusa, s már a kezdetektől követhettem a verseny útját.

– Mit jelent pontosan az, hogy divatshow?

– Voltaképp mindaz, ami túl van a „kisétálok a kifutó végéig meg vissza” elképzelésen. Mindaz, ami színpadban gondolkodik. Mindaz, ami kihasználja a rendelkezésére álló teret. Mindaz, ami együtt lélegzik a zenével.

– Tánc?

– …is lehet. Nálam inkább mozgásművészet. Ha lehet, kerülöm a táncot. Miért? A tánc az egyik legszebb és leglégiesebb műfaj, csakhogy: nem létezik ritmusérzék nélkül. Valakire ráerőltetni a táncot, akiben nincs benne, szánalmas végeredményt produkálhat. Különösen, ha csak pár napod van az egészre. Ezért próbálok valamiféle kompromisszumos megoldásra jutni a színpaddal: a koreográfiáim nagy része formációiban, összhatásban már majdnem tánc, alaplépéseit tekintve csak séta.

– Mennyire fontos a zene?

– A zene: minden. Motivál, irányít, megteremti az alaphangulatot, s legfőképpen beindítja a fantáziát. Nem tudok olyan zenére dolgozni, aminek nincs köze hozzám. Amikor ott áll előttem a 16 lány, s elindul az a szám, amit kiválasztottam, akkor, és csakis akkor indul az érdemi munka. Előttem a folyamat komponensei, s máris látom magam előtt a koreográfiát.

– Bárkiből lehet koreográfus, aki tudja, hogy kell a színpadon mozogni?

– Akár… Persze attól hogy zeneiskolába jártál, még nem leszel feltétlenül zongoratanár. Szóval azt hiszem, fontos a fantázia meg az elhivatottság is. No meg egy jó adag pedagógiai érzék.

– Milyen módszerekkel segíted a lányok útját a trónig?

- Nos, ezek a módszerek évről-évre fejlődnek. Minden egyes tábor alatt tanulok újat én is. Ahány mezőny, annyiféle. Nem beszélve arról, hogy ahány lány, annyiféle. Ha kell, táncolok velük, hogy ráérezzenek a ritmusra, ha arra van szükség, meditálunk, hogy oldjuk a feszültséget, és hogy elhiggyék, nem a levegőbe beszélek, szó szerint tükröt tartok eléjük. A legfontosabb, hogy mindenki nagyjából ugyanarról az alapról induljon. Mivel az a tapasztalatom, hogy akárhány modellképzőt végzett is, a lányok nagy része nem tud mozogni a színpadon, mindenkit elölről megtanítok járni. Vagyis a tábor első napjai arról szólnak, hogy mindenki végigjár egy gyorstalpaló tanfolyamot. Érdekes módon ez olyan hatásos, mint amilyen gyors, mert a Miss Balaton egykori döntősei még évek múlva is profin használják a színpadot. És itt, visszatérve a zongora-hasonlatra, sokat segít az úgynevezett skálázás, amikor szinte véget nem érő séták során hol erre, hol arra figyelve „égetjük” a lányok memóriájába az alapokat. De hogy ez ne legyen annyira unalmas, tartunk úgynevezett kreatív negyedórákat is, amikor mindenki továbbgondolhatja mindazt, amit tanult. Itt maguk a lányok koreografálnak – egy kicsit.

– Öt napig együtt vagy a lányokkal. Vannak kedvenceid?

– Egy anyának sincsenek kedvenc gyerekei, csak gyerekei vannak…

– Szoktad sejteni, hogy ki lesz a királynő?

– Ezt a kérdést mindig felteszik nekem, s a legőszintébben mondhatom, hogy nem. Egyszerűen annyira másképp nézem őket, annyira mást látok bennük, belőlük, hogy tippem se nagyon szokott lenni. Látom őket reggel smink nélkül, álmosan, a próbateremben botladozva, időnként akár egymással vitatkozva. Kialakul róluk egyfajta képem, aztán aznap este, amikor egyedül maradnak a reflektorok kereszttüzében, s nekem el kell engednem a kezüket, rájuk se ismerek. Tündökölnek…

– Bárkiből lehet királynőt faragni négy nap alatt?

– Természetesen, úgy, mint minden másban, itt se mindegy, hogy ki mennyire tehetséges, de azt garantálhatom, hogy mindenkit „kicserélünk” a versenyig. Mert mindenkit rá lehet ébreszteni a saját nőiességére, s el lehet érni, hogy ezt kiteljesítse, majd a maga valójában megmutatkozzon a világ előtt. Amit lehet, azt kihozom a lányokból. A többi már csak rajtuk múlik. A mozgás, amit megtanulnak, a smink, a haj, a ruha, amivel szépítjük őket, csak a körítés. A lényeg mindig belülről jön. Ha elhiszed, hogy bajnok lehetsz, bajnok leszel, ha elhiszed, hogy sztár lehetsz, sztár leszel, ha elhiszed, hogy királynő lehetsz, királynő leszel…